Ha ezt az oldalt böngészed, a gondolat már megfogalmazódott benned.
Íme az én segítségem a döntéshez:
Íme az én segítségem a döntéshez:
"Gellért, a kisfiam 18 hónapos kora óta jár Évához minden nap. A beszoktatást követően, nem hangzott el olyan reggelente,
hogy "nem akarok menni". Otthonról hazament. Évánál, családtagként élik mindennapjaikat a gyerekek.
Minden csodálatom az övé azért a képességéért, ahogyan egyenrangú félként kezeli őket, rettentő nagy türelemmel és szeretettel.
Tudni, hogy a gyermeked biztonságban van, jól érzi magát, nem lesz beteg hetente és még fejlesztik is ez idő alatt, úgy gondolom ennél nem kell több."
Patkósné Laoubi Leila
"Számunkra Éva bölcsije maga volt a "megváltás". Gyermekünk szeptemberben kezdte a bölcsődét, de néhány napnál
sohasem bírta tovább: elkapott valami fertőzést és lebetegedett. Egy darabig próbálkoztunk, néhány hónap múlva azonban beláttuk,
kisebb közösségbe kell vinnünk. Éva ideális megoldás volt, mert Luca ezt követően nem volt beteg, megjött az étvágya is,
minden délután aludt (ami addig nem volt jellemző). Így több figyelmet is kapott, mintha huszadmagával lett volna egy csoportban.
Éva gondoskodása, odaadó figyelme és közvetlensége örök emlék marad mindannyiunk számára."
(Luca szülei)
"Sziasztok!
Egy pár gondolat a "bölcsiről".
Azt hiszem nem véletlen nevezik ezt a típusú baba illetve kisgyermek gondozást családi napközinek. Ugyanis ez tényleg családi típusú felügyelet, ami alatt azt értem, hogy a gyerekeket otthon a saját lakásban családias körülmények között fogadják. A család szinte minden tagja találkozik is a gyerekekkel nap-mint nap. Úgy fogadják, úgy köszöntik őket mintha tényleg a családhoz tartoznának, és így idővel ki is alakul egy olyanfajta kapcsolat mintha egy "második" családban lenne a gyermek napközben. A lakás minden részében otthonosan mozognak, természetesen a játék és a foglalkozások az erre a célra megfelelő, vagy kialakított helyiségekben történnek. Ezt a fajta szeretet és kötődést ami az ilyen kis közösségekben kialakul mind a gondozó-gyermek, mind a gyermek-gyermek kapcsolatban, a nagylétszámmal viszonylagosan kevés gondozóval rendelkező bölcsődei ellátás nem tudja kialakítani. Éva néni mint nagyon jól képzett és ösztönösen is rendkívüli pedagógiai érzékkel rendelkező gondozó néni, már a nagylányom idején még mint óvónéni belopta magát a szívünkbe. De az amit a gyerekekkel közösen kialakított az alatt a pár hónap alatt amíg a kisfiam is hozzájárt az nagyon sokat jelentettet mindannyiunknak. A kisfiam napról napra fejlődött, szocializálódott a kis közösségben, én meg nyugodtan végeztem a munkám. A szülőtől való tartósabb elszakadás persze így sem zökkenőmentes, de ez a természetes. A gyerekeknek - mint az embereknek általában - igen korán kialakul az igényük a "társasági létre". Ilyen idős korukban még nem jellemző a közös játék, de a szerepjátszás első kis mozzanatai már megfigyelhetőek közöttük. De azt, hogy társaságban játszák a saját kis játékaikat, azt nagyon élvezik. Éppen ezért is jó egy ilyen kisebb közösség, mert lehetőséget ad a közös és egyedüli játékra. A gondozó néni is sokkal többet tud a gyerekekkel foglalkozni kisebb létszám mellett, ami az ilyen kicsinél még nagyon fontos. Összegezve tehát nagyon jó dolgoknak tartom a családi a napközit, hiszen minden szülőnek fontos, hogy a gyerekét jó helyen tudja, és Éva néni napközije - tapasztalatból mondom - igazán jó hely a gyerekek számára.
Köszönjük Éva!
Egy pár gondolat a "bölcsiről".
Azt hiszem nem véletlen nevezik ezt a típusú baba illetve kisgyermek gondozást családi napközinek. Ugyanis ez tényleg családi típusú felügyelet, ami alatt azt értem, hogy a gyerekeket otthon a saját lakásban családias körülmények között fogadják. A család szinte minden tagja találkozik is a gyerekekkel nap-mint nap. Úgy fogadják, úgy köszöntik őket mintha tényleg a családhoz tartoznának, és így idővel ki is alakul egy olyanfajta kapcsolat mintha egy "második" családban lenne a gyermek napközben. A lakás minden részében otthonosan mozognak, természetesen a játék és a foglalkozások az erre a célra megfelelő, vagy kialakított helyiségekben történnek. Ezt a fajta szeretet és kötődést ami az ilyen kis közösségekben kialakul mind a gondozó-gyermek, mind a gyermek-gyermek kapcsolatban, a nagylétszámmal viszonylagosan kevés gondozóval rendelkező bölcsődei ellátás nem tudja kialakítani. Éva néni mint nagyon jól képzett és ösztönösen is rendkívüli pedagógiai érzékkel rendelkező gondozó néni, már a nagylányom idején még mint óvónéni belopta magát a szívünkbe. De az amit a gyerekekkel közösen kialakított az alatt a pár hónap alatt amíg a kisfiam is hozzájárt az nagyon sokat jelentettet mindannyiunknak. A kisfiam napról napra fejlődött, szocializálódott a kis közösségben, én meg nyugodtan végeztem a munkám. A szülőtől való tartósabb elszakadás persze így sem zökkenőmentes, de ez a természetes. A gyerekeknek - mint az embereknek általában - igen korán kialakul az igényük a "társasági létre". Ilyen idős korukban még nem jellemző a közös játék, de a szerepjátszás első kis mozzanatai már megfigyelhetőek közöttük. De azt, hogy társaságban játszák a saját kis játékaikat, azt nagyon élvezik. Éppen ezért is jó egy ilyen kisebb közösség, mert lehetőséget ad a közös és egyedüli játékra. A gondozó néni is sokkal többet tud a gyerekekkel foglalkozni kisebb létszám mellett, ami az ilyen kicsinél még nagyon fontos. Összegezve tehát nagyon jó dolgoknak tartom a családi a napközit, hiszen minden szülőnek fontos, hogy a gyerekét jó helyen tudja, és Éva néni napközije - tapasztalatból mondom - igazán jó hely a gyerekek számára.
Köszönjük Éva!
Hunya Éva
